Hitben gyökerezve. Székhely: Hollandia.
Kenetolaj, egy nyitott Biblia és olajfaágak egy kőteraszon, Jeruzsálem látképével

A Felkenés Háza

Miért használtak olajat a kenetre bibliai időkben?

Az olaj kiemelkedő helyet foglalt el az ókori Izráelben, mivel egyszerre volt értékes mindennapi erőforrás és olyan anyag, amelyen keresztül fontos szellemi igazságokat lehetett kifejezni. Táplálkozásra, világításra, személyes ápolásra, vendégszeretetre, örömre és helyreállításra használták. A Psalm 104:15 úgy írja le az olajat, mint ami ragyogóvá teszi az arcot, míg az Ecclesiastes 9:8 arra buzdítja az embereket, hogy ruháik legyenek fehérek, és fejük ne nélkülözze az olajat. A személyes kenet olyan gyakori volt, hogy a tudatos tartózkodás tőle gyászt vagy nyomorúságot közvetíthetett. Amikor Joáb arra utasított egy asszonyt, hogy úgy jelenjen meg, mint aki régóta gyászol, kifejezetten azt mondta neki, hogy ne kenje meg magát olajjal (2 Samuel 14:2). Dániel hasonlóképpen tartózkodott attól, hogy megkenje magát egy három hetes gyászidőszak alatt (Daniel 10:2–3). Ezzel szemben, amikor Dávid véget vetett gyászának, megmosakodott, megkente magát, ruhát váltott, és bement az Úr házába imádkozni (2 Samuel 12:20). A kenet tehát a helyreállítás, az áldás és a mindennapi élethez való visszatérés látható kifejezéseként szolgált. A Deuteronomy 28:40 még azt is az engedetlenség következményei közé sorolja, hogy valaki nem élvezheti saját olívaolaját, megmutatva, mennyire szorosan kapcsolódott az olaj Isten gondviseléséhez és kegyelméhez.

A Sátorban Isten még mélyebb jelentést adott az olajnak és az illatnak. Négy elem különösen fontos prófétai jelentésük szempontjából. Az arany mécstartó a fényről és a mécsesei égéséhez szükséges folyamatos olaj-utánpótlásról beszél. A szent kenyerek asztala az Istennel való közösségről beszél, a kenyérre tömjént helyeztek emlékeztető áldozatként (Leviticus 24:7). A füstölőoltár az imádságot és imádatot képviseli, ezt a képet a Revelation 5:8 és 8:3–4 is tartalmazza. Végül a Szent Kenetolaj a felszentelést és a felhatalmazást jelképezi, elkülönítve a Sátort, berendezési tárgyait és a papokat Isten szolgálatára (Exodus 30:26–30). Együttesen ezek az elemek figyelemre méltó képet tárnak fel a keresztény életről. Jézus Krisztus az élet kenyere, a világ világossága és a mi Főpapunk. Rajta keresztül a hívők hozzáférést kapnak az Atyához, és arra hívattak, hogy folyamatosan közösségben éljenek Istennel. Ahogyan a Sátor mécsesei olajellátástól függtek, úgy mi is a Szent Szellemre támaszkodunk, hogy fenntartsa bennünk a fényt. Az olajat tehát nem csupán gyakorlati tulajdonságai miatt választották. Bibliai használata révén hatalmas látható képévé vált Isten gondviselésének, jelenlétének, szentségének és felhatalmazásának.

A Felkenés Háza

Kulcsfontosságú írások