Az ószövetségi és az újszövetségi kenet közötti különbség világosabbá válik, ha figyelembe vesszük Isten eredeti célját népével. Amikor elhívta Ábrahámot, megígérte, hogy a föld minden nemzetsége megáldatik általa (Genesis 12:1–3). Később Isten kinyilvánította szándékát, hogy Izráelt papok királyságává és szent nemzetté teszi (Exodus 19:5–6). A pap mások nevében szolgálja Istent, így ez az elhívás nem csupán Izráel javát szolgálta. Kiválasztott népén keresztül Isten önmagát kívánta kinyilatkoztatni a nemzeteknek. Azonban az Ószövetség alatt a Sátorban végzett papi szolgálat egy külön kinevezett papság felelőssége lett. A királyokat hasonlóképpen kenet által nevezték ki, és a Szent Szellem felhatalmazása különösen azokhoz az egyénekhez kötődött, akiket felelősségteljes pozíciókban Isten szolgálatára hívtak el. Ez a kapcsolat válik láthatóvá, amikor Sámuel megkeni Sault és Dávidot. Mindkét beszámolóban a fizikai kenet szorosan kapcsolódik az Úr Lelkének eljöveteléhez (1 Samuel 10:1, 6; 16:13). A külső cselekedet jelzi az isteni kinevezést, míg a Szent Szellem adja a beteljesítéséhez szükséges felhatalmazást.
Jézus Krisztus által Isten azon célja, hogy királyi papságot alapítson, beteljesedéséhez ér az Újszövetség alatt. Jézus egyszerre a mi Főpapunk és Királyunk, és áldozatán keresztül közel kerültünk az Atyához. Az 1 Peter 2:4–9-ben a hívőket élő kövekként írják le, akikből szellemi ház, szent papság és királyi papság épül. A Revelation 1:5–6 hasonlóképpen kijelenti, hogy Jézus királyokká és papokká tett minket Istenének és Atyjának. Ez az elhívás nem egy kis csoportnak, a külön kinevezett gyülekezeti vezetőknek van fenntartva; Jézus minden valódi követője az Ő királyi papságához tartozik. A Szent Szellem pünkösdi kitöltetése tovább szemlélteti ennek az új valóságnak a rendkívüli jelentőségét. A hívők most Isten Szellemének lakhelyei, és arra hívattak, hogy a világ nevében szolgálják Őt. Ez nem jelenti azt, hogy az Egyház felváltotta Izráelt, vagy hogy Isten zsidó népnek tett ígéretei érvénytelenné váltak. A Romans 11:16–18 a nemzetekből származó hívőket olyan ágakként írja le, amelyeket a nemesített olajfába oltottak be, részesedve annak gazdagságában, miközben gyökere tartja fenn őket. A fizikai kenet jelentőségteljes marad az Újszövetség alatt, de nagyobb jelentősége abban a szellemi valóságban rejlik, amely most Jézus Krisztuson keresztül elérhető: Isten népe, betöltve Szellemével, az Ő királyi papságaként szolgálva.
A Felkenés Háza