Bárki Használhatja a Kenetolajat? Fedezd Fel a Bibliai Igazságokat és Téveszméket

Ezt a kérdést már oly sokszor hallottam. Ki jogosult kenetolajat használni? Erre a kérdésre mindig azzal a válasszal feleltem, hogy mindenki jogosult használni, és ma is kiállok e válasz mellett. Sőt, e téma tanulmányozása közben még sokkal több bizonyítékot találtam erre. A kenetolaj személyes használata az egész Ószövetségen és az egész Újszövetségen keresztül általános gyakorlat volt. Izráel népe körében ez mindennapos gyakorlat volt, később pedig az első gyülekezetek keresztényei körében is. A kenetolaj személyes használatát a következő igékben találjuk meg.

Mosakodj meg tehát, kend meg magad, öltözz legjobb ruhádba, és menj le a szérűre; de ne mutatkozz meg a férfi előtt, amíg nem végzett evéssel és ivással.

Ruth 3:3

És a bor, amely megvidámítja az ember szívét, az olaj, amely ragyogóvá teszi arcát, és a kenyér, amely erősíti az ember szívét.

Zsoltárok 104:15

Ruháid mindig legyenek fehérek, és fejedről ne fogyjon el az olaj.

Prédikátor 9:8

Te pedig, amikor böjtölsz, kend meg fejedet, és mosd meg arcodat.

Máté 6:17

Az Ószövetségtől egészen az Újszövetségig az egyszerű emberek kenetolajat használtak, hogy megkenjék magukat. Máté evangéliumában maga Jézus is azt mondta tanítványainak, hogy tegyék ezt. Miért mondta ezt nekik? Vallásos cselekedetként a böjt idején? Egyáltalán nem. A magunk megkenése olyan általános szokás volt, hogy mindenki megkent arccal járt. A probléma az volt, hogy a farizeusok és az írástudók szerettek mutogatni azzal, hogy böjtölnek, hogy az emberektől tiszteletet kapjanak. Ezt úgy tették, hogy szomorú arcot vágtak, és nem kenték meg magukat. Ha ezekben az időkben valaki nem kente meg magát, az valóban kitűnt a tömegből, és az emberek láthatták, hogy valami történik vele. Az is általános szokás volt, hogy böjt idején nem kente meg magát az ember, így ez nem volt furcsa dolog. A farizeusok és írástudók azért tették, hogy láthatóvá tegyék az emberek előtt, hogy böjtölnek. Hogy megmutassák mindenkinek, mennyire vallásosan viselkednek. Jézus úgy kezelte ezt a kérdést, hogy azt mondta: amikor böjtölünk, azt mennyei Atyánknak kell tennünk, nem pedig azért, hogy az emberek lássák. Ezért parancsolta tanítványainak, hogy úgy viselkedjenek, ahogyan mindig is szoktak, amikor böjtöltek. Más szóval meg kellett mosniuk arcukat, ahogyan mindig is tették, és meg kellett kenniük fejüket, ahogyan mindig is tették. Ezáltal pontosan úgy néztek ki, mint bárki más, anélkül, hogy bárki is észrevette volna, hogy böjtölnek. Jézus ehhez a következő ígéretet fűzte:

És Atyád, aki látja, amit titkon teszel, megjutalmaz téged nyilvánosan.

Máté 6:18

A felkenetés hiánya a gyász jele is volt. Amikor valami szörnyűség történt, például amikor valaki meghalt, a család és a barátok nem kenték meg magukat. Mindenki a környezetükben láthatta az olaj hiányából a fejükön, hogy gyászidőszakban vannak. Ez a következő igékben is megtalálható.

Elküldött tehát Joáb Tekoába, és hozatott onnan egy okos asszonyt, és azt mondta neki: Kérlek, tettesd magad gyászolónak, ölts gyászruhát, ne kend meg magad olajjal, hanem olyan légy, mint egy asszony, aki már hosszú ideje gyászolja halottját.

2Sámuel 14:2

Kívánatos ételt nem ettem, hús és bor nem jött a számba, és egyáltalán nem kentem meg magam, amíg három egész hét el nem telt.

Dániel 10:3

Ez megtalálható Dávid király történetében is. Miután házasságtörést követett el Betsabéval, az asszony teherbe esett, és fiút szült. Dávidot ezután meglátogatta Nátán próféta, aki szembesítette bűnével, amelyre nézve Dávid nyilvánvalóan vak volt. Nátán egy példázatot használt, és Isten megnyitotta Dávid szemét bűnére nézve. Dávid azonnal bűnösnek vallotta magát e szavakkal: „Vétkeztem az Úr ellen.” Bűnhöz való hozzáállásának eredményeként, vagyis bűnbánó vallomása miatt, az Úr megkímélte az életét. De abban az időben Jézus áldozata még nem történt meg, így az ítélet az volt, hogy gyermeke, akit Betsabéval nemzett, meg fog halni. Dávid összetört. A gyermek megbetegedett, és Dávid könyörögni kezdett Istenhez a gyermekért. Böjtölt, és egész éjjel a földön feküdt. Ez hét napon át tartott, mely alatt megtagadta az evést. A hetedik nap végén beteljesedett az Úr szava, és a gyermek meghalt. Alapjában véve Dávid már korábban elgyászolta a gyermek halálát. De amikor a gyermek meghalt, látta, hogy már nincs mit tennie, és véget vetett gyászidejének. Amint a következő igében láthatjuk, ezt úgy tette, hogy megmosakodott és megkente magát.

Felkelt tehát Dávid a földről, megmosakodott és megkente magát, ruhát váltott, bement az Úr házába, és imádkozott. Majd hazament, és amikor ételt kért, elé tették, és evett.

2Sámuel 12:20

Azzal, hogy megkente magát, mindenkinek megmutatta, hogy gyászidőszaka véget ért. Ez volt a jele annak, hogy visszaállt normál állapotába, érzelmileg és testileg egyaránt. A magunk meg nem kenése nemcsak a gyász jele, hanem az átok jele is. Hogyan? Ennek ellenkezője, vagyis a magunk megkenése, Isten áldásának és kegyének jele volt és ma is az életünkön. Az áldás és a kegy hiánya tehát az átok jele. Ez megtalálható az 5Mózes könyvében is, ahol az átok következményeit említik.

Lesznek olajfáid egész határodban, de nem keni meg magad olajjal, mert leperegnek olajbogyóid.

5Mózes 28:40

Tehát valahányszor az emberek megkenték magukat, az prófétai cselekedet volt, és annak jele, hogy jól mentek a dolgaik, míg a felkenetés hiánya azt mutatta, hogy gyászban vannak, és átkozottnak érezték magukat, amiben némelyek valóban azok voltak Isten Igéjéhez való engedetlenségük miatt. Amint véget ért a gyász, vagy amint megtörtént a bűnbánat és a helyreállítás, a kenetolaj használata folytatódott. Amikor Jézus kiküldte tanítványait, világos utasításokat adott nekik, mit tegyenek.

Kimentek tehát, és hirdették, hogy az embereknek meg kell térniük. Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és meggyógyították őket.

Márk 6:12-13

Imádkoztak a betegekért, és megkenték őket olajjal. Jegyezzük meg, hogy a kenetolajat csak azután használták, miután megállapították, hogy valaki meggyógyult, nem pedig még betegsége alatt. Tehát amit a tanítványok tettek, az a hit cselekedete volt, egy prófétai cselekedet, amely kijelentette, hogy imájukat meghallgatták, és hogy a Jézus nevében elmondott szavaik már beteljesedtek. Hitben kenték meg a betegeket, hitték, hogy már megtörtént, még mielőtt látható jelek mutatkoztak volna. És e hit miatt a betegek meggyógyultak.

Bár néha úgy tűnhet, Jézus Krisztus semmiképpen sem volt lázadó azokban az időkben, amikor a földön járt. Néhányan talán lázadónak tartották, de az egyetlen dolog, ami ellen fellépett, a vallásos és politikai szellemek voltak. Azokat az embereket, akik ezekből a szellemekből cselekedtek, Jézus képmutatóknak nevezte. De ezen kívül soha, semmilyen módon nem állt szembe Isten Igéjével. Minden részletében mindig engedelmeskedett az Írásoknak. Jézus Krisztus volt és ma is a példaképe minden kereszténynek, minden tanítványnak. Megmutatta az embereknek, milyen a keresztény élet (vagyis a „Felkent élet”), azáltal, hogy élte azt, majd elmondta és bátorította követőit, hogy tegyék ugyanezt. Tehát amikor azt mondta tanítványainak, hogy kenjék meg magukat böjtöléskor, ahogyan mindig is tették, ez csak azt jelentheti, hogy Ő ugyanezt tette. Különben képmutató lett volna, ami egyértelműen nem volt. Jézus és minden tanítványa, minden követője naponta használt kenetolajat, személyes használatra és mások megkenésére.

A kenetolaj általános, személyes használata a keresztények körében folytatódott az egész Újszövetségen át, minden zsidó-keresztény gyülekezetben és minden pogányokból lett keresztény gyülekezetben. A korai gyülekezetekben mindenki magával vitte kenetolaját az istentiszteletekre. Az istentisztelet alatt áldást mondtak a kenetolaj felett, amit az emberek azután hazavittek, személyes, mindennapi használatra. Ez az általános személyes használat a kilencedik századig folytatódott. Akkoriban kialakultak az egyházi rítusok és egyházi szabályok, és a kenetolaj általános személyes használata egyre kevesebbé vált, míg a kilencedik században teljesen eltűnt. Ehelyett a kenetolajat csak az egyházi vezetők használhatták. Itt a korai katolikus egyházról beszélünk. A katolikus egyház meghatározott felkenetési szertartásokat állapított meg, és csak a betegek felkenetésére. Micsoda veszteség. Mindez a nagy egyházszakadás előtt, és jóval a reformáció előtt történt. Mire ezek az események bekövetkeztek, a legtöbb ember már nem is tudott a Felkenetés és a kenetolaj jelentéséről, kivéve a betegek felkenetését.

A nagy egyházszakadás után, egy évszázaddal a reformáció előtt, a helyzet még rosszabbra fordult. Attól kezdve az egyházi vezetők úgy döntöttek, hogy a felkenetés már nem a betegeknek szól, hanem csak azoknak, akik haldokolnak. Tehát ha valaki beteg volt, meg kellett várnia, amíg haldoklott, mielőtt bármelyik egyházi vezető is hajlandó volt eljönni és megkenni őt. Végtére is, abban az időben az egyházi szabályok és az egyházi szertartások megelőzték a Bibliát. Néhány egyházban ez ma is így van.

Azután bekövetkezett a reformáció, és mindenféle felekezet kezdett kialakulni. Nem igazán találtam sok történelmi adatot a kenetolaj használatáról az összes felekezetben, de az a tény, hogy a legtöbb felekezet még ma is csak a betegekre korlátozza a felkenetést, sokat elárul. Vannak olyan gyülekezetek is, amelyek egyáltalán nem használnak kenetolajat. Ma ez leginkább a tudás hiányának köszönhető. A huszadik század hatvanas éveiben a katolikus egyház visszavonta korábbi döntését a betegek felkenetése kapcsán, és úgy határozott, hogy attól kezdve minden beteget újra meg kell kenni, az Írások szerint. Attól a pillanattól kezdve az embereknek már nem kellett megvárniuk, amíg haldokolnak. Azonban a gyülekezetek és felekezetek többségében a kenetolaj általános, személyes használata soha nem állt helyre. Ez ismét nagy veszteség a gyülekezet számára.

Olyan sok embert vakított meg az egyházi szabályok és egyházi szertartások szövevénye, amelyeket emberek alkottak, és amelyeket az Úr soha nem parancsolt meg. Ebben a világban csak egyetlen biztonságos hely van, és ez Isten Igéje. Az egyházi szabályok vagy egyházi szertartások soha nem nyújtanak semmiféle biztonságot. Térjünk vissza az alapokhoz, térjünk vissza magához Isten Igéjéhez. Hagyjuk, hogy Isten Igéje döntse el, mi igaz és mi nem.

Ami a kenetolaj és a Felkenetés használatát illeti, az Ige egyértelmű. Hogy könnyebbé tegyem ezt önnek, e könyv végén összegyűjtöttem minden olyan bibliai igét, amely a Felkenetésről, a kenetolajról, az olajfákról és az olajbogyókról szól. Így nem kell feltételeznie, nem kell vakon igazságként elfogadnia ezt, hanem saját maga láthatja és próbára teheti. Számomra Jézus a példaképem. Ő a mintája annak, amilyennek az igazi kereszténységnek lennie kell. Ha Ő, tanítványai és az összes korai gyülekezet naponta, személyes használatra kenetolajat használt, akkor én is ezt teszem. Jézus Krisztus a Mesterem. Az Ő példáját követem. És arra bátorítom önt, hogy tegye ugyanezt.