A Biblia kiterjedten beszél az olajjal való kenetről, leírva annak használatát a személyes életben, az imádatban, a felszentelésben, a helyreállításban és az isteni kinevezésben. Jákób megkente a követ, miután találkozott Istennel Bételben (Genesis 28:18), Mózes megkente a Sátort és annak berendezési tárgyait (Exodus 40:9–11), Sámuel pedig Sault és Dávidot kente fel Izráel királyaivá. A Szentírás azonban azt is bemutatja, hogy a kenet a közönséges emberek körében is ismert gyakorlat volt. Ruthot arra utasították, hogy mosakodjon meg és kenje meg magát, mielőtt Boázhoz közeledne (Ruth 3:3). Az Ecclesiastes 9:8 arra buzdít, hogy ruháink legyenek fehérek, és fejünkről ne hiányozzon az olaj. Gyász idején az emberek tartózkodtak attól, hogy megkenjék magukat, így téve láthatóvá gyászukat mások előtt (2 Samuel 14:2; Daniel 10:3). Amikor Dávid véget vetett gyászának, felkelt, megmosakodott, megkente magát, ruhát váltott, és bement az Úr házába imádkozni (2 Samuel 12:20). A kenet tehát valami jelentőségteljeset közvetített: az öröm, a méltóság és a mindennapi élet helyreállítását. Az olaj hiánya hasonlóképpen tükrözhette a gyászt, a nyomorúságot vagy az áldás elvesztését, amint azt a Deuteronomy 28:40 szemlélteti.
Ez a gyakorlat folytatódott az Újszövetségben is. Jézus azt mondta tanítványainak, hogy böjtöléskor kenjék meg a fejüket és mossák meg az arcukat, hogy Isten iránti odaszánásuk ne váljon mások lenyűgözésére szánt nyilvános mutatvánnyá (Matthew 6:16–18). Ez az utasítás mutatja, mennyire ismerős volt a személyes kenet. Amikor Jézus kiküldte tanítványait, azok megtérésre hívtak, démonokat űztek ki, olajjal megkenték a betegeket, és meggyógyították őket (Mark 6:12–13). Kenetük a hit prófétai cselekedete volt, amely látható kifejezést adott annak a bizalomnak, amelyet a Jézus Krisztuson keresztül elérhetővé vált tekintély és gyógyulás iránt éreztek, még mielőtt az eredmény szükségszerűen láthatóvá vált volna a természetes világban. A James 5:14–16 szintén arra utasítja a betegségben szenvedő hívőket, hogy hívják az Egyház véneit imádságért és az Úr nevében való megkenetésért. Ezek a szakaszok azt mutatják, hogy a kenetolaj használatát az Újszövetség nem törölte el, és bibliai jelentősége sem korlátozódott egyetlen alkalmazásra. Ahhoz, hogy helyesen értsük a kenetet, a teljes Szentírást figyelembe kell vennünk, és fel kell ismernünk a használatához kapcsolódó különböző célokat, prófétai jelentéseket és felelősségeket.
A Felkenés Háza