A válasz a kenet céljától függ. A Szentírás megkülönbözteti a személyes kenetet, a betegek megkenését, az emberek vagy helyek odaszentelését, valamint valakinek egy bizonyos tekintélyi vagy szolgálati pozícióra történő kinevezését. A személyes kenet mindenki számára elérhető, és nem igényel engedélyt egy vallási vezetőtől. A Ruth 3:3, az Ecclesiastes 9:8 és a Matthew 6:17 bizonyítja, hogy a közönséges emberek megkenhették magukat. Jézus Krisztuson keresztül a hívőket is beiktatják az Ő királyi papságába (1 Peter 2:4--9), közvetlen hozzáféréssel az Atyához a mennyben lévő Főpapjukon keresztül. Ezt a szabadságot azonban nem szabad összekeverni egy korlátlan tekintéllyel más emberek megkenésére vagy kinevezésére. A Romans 13:1 megalapozza azt az elvet, hogy a tekintélyt el kell ismerni és tiszteletben kell tartani. Valaki más megkenése felelősséggel jár, és valakinek a szolgálatra történő megkenése különösen jelentős, mert a valódi szellemi kinevezésnek Istentől kell erednie, nem emberi ambícióból vagy személyes preferenciából.
A betegek megkenéséhez a James 5:14--15 kifejezetten arra utasítja a hívőket, hogy hívják az Egyház véneit. Ezeknek szellemileg éretteknek kell lenniük ismeretükben, megértésükben, bölcsességükben és a hitben való szolgálat képességében. Amikor valakit szolgálatra neveznek ki, az érintetteknek a Szent Szellem vezetését kell keresniük, tesztelniük kell, amit hisznek, hogy hallottak, és tiszteletben kell tartaniuk a megfelelő tekintélyt, amelyen keresztül a kinevezésnek meg kell történnie. A Szentírás ezt az elvet bizonyítja, amikor Sámuel Isten útmutatása szerint megkeni Dávidot (1 Samuel 16:1--13). Hasonlóképpen, egy otthon, hely vagy tulajdon odaszentelése azok felelősségi körébe tartozik, akikre a cselekedet elvégzése van bízva. A kenet soha nem azért van szánva, hogy mások feletti kontroll gyakorlásának eszközévé váljon, vagy hogy olyan pozíciót tulajdonítsunk magunknak, amelyet Isten nem adott nekünk. Jézus adja a szellemi tekintély végső példáját: szolgálaton keresztül uralkodott, alárendelte magát az Atyának, és tekintélyét az üdvösségre, gyógyulásra, szabadulásra és helyreállításra használta. Minden kenetcselekedetnek tükröznie kell ugyanazt a függőséget Isten akaratától, és ugyanazt a szolgálatra való készséget.
A Felkenés Háza