Igen. A napi személyes kenet összhangban van azzal a bibliai gyakorlattal, hogy az olajat az élet rendes részeként használjuk. Az egész Ószövetségben a kenet ismert volt Izráel népe körében, és örömmel, jóléttel, áldással és helyreállítással társult. Az Ecclesiastes 9:8 arra buzdít, hogy ne hiányozzon olaj a fejünkről, míg a Psalm 104:15 úgy írja le az olajat, mint ami ragyogóvá teszi az arcot. Ennek az ismert gyakorlatnak a fontossága különösen akkor válik egyértelművé, amikor megvizsgáljuk, mi történt, amikor az emberek szándékosan tartózkodtak a megkenéstől. A 2 Samuel 14:2-ben Joáb arra utasít egy asszonyt, hogy ne kenje meg magát, hogy úgy tűnjön, mintha régóta gyászolna. Dániel hasonlóképpen tartózkodik attól, hogy megkenje magát egy gyászidőszak alatt (Daniel 10:2--3). Amikor azonban Dávid gyásza véget ér, felkel, megmosakodik, megkeni magát, ruhát vált, és bemegy az Úr házába imádkozni (2 Samuel 12:20). A kenet tehát a helyreállítás és a mindennapi élethez való visszatérés látható kifejezése volt. Jézus megerősíti ismert jellegét a Matthew 6:16--18-ban, arra utasítva követőit, hogy folytassák a megkenést böjtöléskor, ahelyett, hogy megjelenésüket vallásos figyelem felkeltésére használnák.
A napi kenet gyönyörű prófétai képet is ad a Szent Szellem folyamatos jelenlétéről és felhatalmazásáról. A Sátorban lévő arany mécstartónak friss és folyamatos tiszta olívaolaj-utánpótlásra volt szüksége ahhoz, hogy mécsesei égjenek (Exodus 27:20--21). Lángjai nem folytatódhattak ezen utánpótlás nélkül. Hasonlóképpen, a hívők a Szent Szellem folyamatos munkájára támaszkodnak, hogy Jézus Krisztusnak éljenek, és fényét a világnak megmutassák. A személyes kenet napi hitkifejezéssé válhat ebben a szellemi valóságban, egy pillanattá, amelyben elismerjük, hogy az Úréi vagyunk, megkaptuk Szellemét, és az Ő tekintélye alatt kívánunk élni. Ez nem jelenti azt, hogy a Szent Szellem eltávozik, valahányszor elfelejtjük megkenni magunkat, és a napi kenetet sem szabad új vallásos követelménnyé tenni. Szellemi kenetünk Jézus Krisztuson keresztül jön létre, aki elpecsételt minket a Szent Szellemmel (2 Corinthians 1:21--22). A külső cselekedet kifejezést ad ennek a belső valóságnak. Ahelyett, hogy a kenetolajat kizárólag rendkívüli körülményekre tartanánk fenn, a hívők elfogadhatják személyes használatát az imádság, az imádat és az Istentől való függőség folyamatos életmódjának részeként.
A Felkenés Háza